Az anyatej nemcsak táplálja a babát, hanem döntően befolyásolhatja a bélmikrobiota konfigurációját is az élet első hónapjaiban. A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) vezette nemzetközi csapat felfedezte, hogy a kizárólagos szoptatás összefügg az antibiotikum-rezisztencia gének alacsonyabb jelenlétével a csecsemők bélrendszerében, ami új perspektívákat nyit a 21. század egyik legnagyobb egészségügyi kihívása elleni küzdelemben.
A Cell Reports Medicine folyóiratban megjelent tanulmány az úgynevezett bélrezisztómát elemezte, azt a génkészletet, amely lehetővé teszi a baktériumok számára, hogy ellenálljanak az antimikrobiális szereknek. A kutatók azonosították, hogy az anyatej oligoszacharidjai (HMO-k), azok az összetett molekulák, amelyeket a csecsemők nem emésztenek meg közvetlenül, alapvető szerepet játszanak ebben a folyamatban. Ezek a cukrok, amelyek az anyatej harmadik leggyakoribb összetevőjét alkotják , szelektív táplálékforrásként szolgálnak a Bifidobacterium nemzetségbe tartozó hasznos baktériumok számára , segítve egy olyan bélrendszeri ökoszisztéma kialakulását, amelyben a rezisztenciagéneket hordozó mikroorganizmusok nehezebben szaporodnak.
Mi a rezisztóma, és miért fontos gyermekkorban?
Az antibiotikum-rezisztencia globális fenyegetéssé vált, amely az Egészségügyi Világszervezet szerint az elkövetkező évtizedekben milliók halálát okozhatja, ha nem tesznek semmit. Bár hagyományosan ezen gyógyszerek túlzott használatával hozzák összefüggésbe, a rezisztenciagének már az élet legkorábbi szakaszában kialakulhatnak a bélbaktériumokban, még akkor is, ha a baba nem volt közvetlenül kitéve gyógyszeres kezelésnek. Ezért az első néhány hónap kritikus időszakot jelent a bélmikrobiota, és következésképpen a rezisztóma kialakulásában.
A tanulmányt 57 egyhónapos csecsemő székletmintáival végezték, akik a MAMI kohorszhoz tartoztak. Ez egy valenciai közösségben futó projekt, amely az anyákat és a gyermekeket követi nyomon születéstől hatéves korig. Az eredményeket ezt követően egy független hollandiai kohorsz, az LLNEXT adataival validálták, amely 199 csecsemő adatait tartalmazta. Ez a kettős ellenőrzés megerősíti a következtetések robusztusságát, mivel hasonló mintázatokat figyeltek meg különböző populációkban.
Kizárólagos szoptatás, mint természetes pajzs
A kutatók megfigyelték, hogy a kizárólag szoptatott csecsemőknél alacsonyabb volt az antimikrobiális rezisztencia gének mennyisége és diverzitása, mint azoknál, akiket más típusú táplálékkal etettek. Ez az összefüggés más tényezők, például a szülés módjának kiigazítása után is fennmaradt, ami arra utal, hogy a szoptatásnak független védőhatása van . M. Carmen Collado, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) kutatója az Agrokémiai és Élelmiszertechnológiai Intézetben (IATA) szerint „a szoptatás előmozdítása hatékony stratégiának tűnik a bélbaktérium-közösségekben jelen lévő antimikrobiális rezisztencia gének csökkentésére egy kritikus időszakban”.
Egy másik fontos megállapítás, hogy a szülés típusa is befolyásolja a rezisztómát. A császármetszéssel született csecsemőknél eltérés mutatkozott a rezisztenciagének sokféleségében a hüvelyi úton születettekhez képest. A szoptatás azonban látszólag enyhítette ezt a hatást, ami tovább hangsúlyozza a szoptatás elősegítésének fontosságát minden esetben, különösen akkor, ha a császármetszés elkerülhetetlen.
Az oligoszacharidok és az anyai genetika szerepe
A tanulmány egyik legújszerűbb hozzájárulása a HMO-k és a rezisztóma-összetétel közötti közvetlen kapcsolat azonosítása. Ezeket a molekulákat, amelyek mennyisége és típusa az anyák között változik, részben az úgynevezett szekréciós állapot határozza meg, amely a FUT2 génhez kapcsolódik. Az ilyen genetikai profillal rendelkező anyák tejében magasabb koncentrációban találhatók specifikus oligoszacharidok, például 2′-fukozilaktóz (2′FL) és 6′-szialilakóz (6′SL), amelyek a rezisztenciagének alacsonyabb jelenlétével jártak együtt a csecsemő bélrendszerében.
A szekréciós anyák által szoptatott csecsemőknél nagyobb mennyiségben voltak jelen a Bifidobacterium nemzetségbe tartozó hasznos baktériumok , amelyek képesek ezeket a cukrokat energiaforrásként felhasználni. Ahogy Anna Samarra, az IATA-CSIC-n képzett és jelenleg a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen dolgozó kutató elmagyarázza: „az élet első hónapjai kritikus időszakot jelentenek, amelyben a bélmikrobiota kialakul, és amelyben a különböző környezeti tényezők, például a szülés vagy az etetés típusa, tartós nyomot hagyhatnak.” Ez a megállapítás rávilágít arra, hogy az anyai genetika befolyásolja a tej minőségét és következésképpen a csecsemő jövőbeli egészségét.
Előrelépés az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben
A megállapítás nem jelenti azt, hogy az anyatej teljesen megszünteti az antibiotikum-rezisztenciát, de értékes tudományos bizonyítékot szolgáltat. Az anyatej bioaktív összetevőinek a bél ökoszisztémáját moduláló hatásának megértése a jövőben segíthet az antimikrobiális rezisztencia elleni megelőző stratégiák kidolgozásában, amely évente több ezer ember halálát okozza világszerte. A Valenciai Egyetem, a Valenciai Egyetemi Klinikai Kórház, a Trentói Egyetem, a Chilei Egyetem, a Groningeni Egyetem és a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem kutatóinak részvételével készült tanulmány szerzői óvatosságra intenek, mivel a mechanizmusok teljes megértéséhez még nagyobb longitudinális vizsgálatokra van szükség.
Lars Bode, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem Humán Tej Intézetének vezető kutatója hangsúlyozza, hogy „az anyai genetika a szekréciós státuszon keresztül meghatározza a tejglikán profilját, amely befolyásolja a csecsemő bélrendszeri rezisztómájának korai kialakulását.” Ezek az eredmények megerősítik azt az elképzelést, hogy az anyatej nem csupán táplálék, hanem egy aktív biológiai anyag, amely képes jótékonyan formálni az újszülött mikrobiomját.
A tudományos közösség elengedhetetlennek tartja az ilyen típusú kutatásokat az anyatej összetettségének és hosszú távú egészségügyi hatásainak megértéséhez. Az antibiotikum-rezisztencia egy olyan probléma, amely nem ismer határokat, és innovatív megoldásokat igényel. Ez a Spanyolországból, nemzetközi együttműködéssel koordinált felfedezés a szoptatást természetes és elérhető eszközként pozicionálja, amely segít megelőzni ezt a jelenséget az élet első napjaitól kezdve.
