Az utóbbi években sok vita folyt a szexizmusról a különféle népmesékben, és szerény véleményem szerint Úgy gondolom, hogy csak egy meglehetősen összetett kérdést egyszerűsítünk. Másrészt tudom, hogy bár a nemi szerepekről (és az erőszakról) szóló történetek kiadása elősegítheti a gyermekek fejlődését, ez nem az egyetlen módja, és úgy gondolom, hogy mindannyian egyet tudunk érteni. Van, amikor a felnőttek intervencionizmusa odáig megy, hogy a szemünkkel „néz” egy könyvbe, és ragaszkodik ahhoz, hogy a gyerekek ugyanazt lássák, ezért mi meg akarjuk változtatni.
És megemlékezésképpen, hogy vágyakozva "megváltoztatni" a történetek sorsát (ahogyan csodálatosan teszik is őket "Volt egyszer kétszer") nagyon szép termékeket kapnak, és érdemesek elolvasni és továbbítani őket. De nézd: a szóbeli hagyomány betöltött funkcióját, a Grimm testvérek arra késztették őket, hogy olyan történeteket gyűjtsenek, amelyeket nem ők találtak ki; a nyomda feltalálása lehetővé tette Perrault meséinek (és más meséknek) a gyermekkorba jutását; és ha kicsit délebbre megyek, Carlo Collodi tollával szívszorító és érzelmes munkát adott nekünk (amelyet később a Disney gyár vágott, varrott és puhított); ... Néhány könyvben, amelyet gyermekeimnek olvastam, kegyetlenség és nők vannak, akik engedelmeskednek a férfiak kívánságainak ...
Ezek a jellemzők azonban a Rapunzel vagy a Hamupipőke oldalain kívül is léteznek: kapcsolja be a televíziót a híradás idején, vagy nézzen meg egy sorozatot, amely kedden 22,30: 12-kor kerül adásba, és a XNUMX-es fiam minden kísérője jön szüleik engedélye (nos, nem mindegyik, már tudja, hogy vannak a gyerekek: „mind csinálják, hadd csináljam”). Miről beszélünk akkor? Az egyenlőséget még közel sem sikerült elérni, és nem olyan emberi kapcsolatokban élünk, amelyekben a konfliktusokat békésen oldják meg, Remélem, egyszer lehetséges! De az a tény, hogy a gyermek hallja apja ajkáról, hogy a herceg miként menti meg Csipkerózsikát, nem fogja olyan hercegnő hősévé tenni, aki otthon marad, hogy minden nap megvárja a visszatérését, vagy legalábbis úgy gondolom.
Továbbá, ahogy elmondta nekünk Alba Alonso ebben az interjúban, a lányok könyveinek aggasztó „rosifikációjának” vagyunk tanúi.
Olvasson el történeteket, és olvassa el kritikusan.
Az elsőszülöttem 3 hónapos korától a kislány 9 éves koráig (és már nem akarta, hogy anya vagy apa olvassa el a történeteit) sok év telt el MINDEN éjszakai (és ez „szó szerinti”) gyermekkönyvek olvasásából. Olvastunk klasszikusokat, népszerű, verseket, színházakat, shakespeare-i adaptációkat, vígjátékokat, képregényeket, rejtélyeket, horrorokat, hercegnőket, a mindennapi élet történeteit ...; sok nap van. Az idő annyi mindent adott önmagából, hogy egyes éjszakákon egyszerűen megfejtettük a betűkódot, amely a szemünk előtt volt, másokat vitattunk, és mások még arcokat vagy kínai árnyékokat készítettünk a mondatok kíséretéül.
A kicsik elmondták véleményüket, nekünk megvan a sajátjuk, értékeikre nevelésért adták, és az eredmény bevésődött elménkbe és lelkünkbe.. Mit kapott a lányom és a fiam ebből az egészből? Nos, ezt kérdezed tőlük, de ahogy egy gomb mutatja, a lány körülbelül 3 hete kommentálta: - Számomra nem világos, hogy egy nő beleszeret egy férfiba, amint meglátja, anélkül, hogy tudná, hogy van, és nem tudja, hogy tiszteletben fogja-e tartani döntéseit a jövőben; és mellesleg Hamupipőke hercege, nem tudom, ki hitte magában, hogy vonzza a város lányait, mintha táncra nyerték volna feleséget választani " (házi own).
Soha nem voltam megszállott, mert a változatosság, és tisztelet a kívánságaidnak ők voltak a ház főszereplői.
A szóbeszédtől az elkötelezett irodalomig.
A népmesék legmodernebb adaptációi, erkölcsiséggel küzdenek a kegyetlenség ellen, és nem vagyok biztos benne, hogy ez megfelelő-e; Megoldják a tövises kérdéseket, de másokat a folyamatban hagynak. Jobb, ha a gyermek haragszik Hamupipőke kegyetlen mostohanővéreire, vagy megtudja, hogy a lábukat eredetileg levágták, hogy passzoljon a kis cipőjükhöz, és így feleségül vegye a herceget? Ragaszkodunk ahhoz, hogy hófehérkét cenzúrázzuk, amiért a törpék szobalányát játssza, és elfelejtjük, hogy az eredeti mostohaanyja valójában az anyja volt? (Egy anya megpróbálja elpusztítani a lányát!).
Azonban nem minden népszerű mese szívszorító, és nem is minden a fiú uralmán alapszik a lány felett.: "A brémai zenészek", "Ali Babá és a 40 tolvaj", "A császár új ruhája", ...
És a jelenlegi irodalom? Mi a baj vele? Ez az idő tükre is, és megpróbálja kísérni a társadalmat az evolúciójában, de ne tévedjen, mert „minden, ami csillog, nem arany”; Például 3 évvel ezelőtt a szexista tartalmú tinédzsereknek szóló könyvek kivonását kérték a könyvesboltokból. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a gyermekirodalmi címek elterjedésének vagyunk tanúi, és természetesen közöttük sok olyan ember írt, akik nem tudják, milyen a gyermek. Akkor keressük meg az egyensúlyt, és legyünk kritikusak, mert így segítünk gyermekeinknek életük bármely területén.
A kegyetlenség hatása a gyermekek fejlődésére.
Bár ez egy olyan téma, amelyet ezeken a napokon kibővítünk, számolnom kell azzal, hogy nem cenzúrázhatunk / nem szabad, különösen, ha gyermekeink kérik őket, a könyvek; inkább irodalmi minőséget és illusztrációkat keres. Nem a paradicsomban élünk, hanem a Föld nevű helyen, amelynek lakói (vagy azok egy része) elpusztítják önmagukat, és ugyanezt teszik a környezettel.
Vannak olyan könyvek, amelyek számunkra alkalmatlannak tűnnek, de segíthetnek a kicsiknek megérteni önmagukat, és főleg érzelmeiket (legrégebbi megértett féltékenységem inkább Hamupipőkét hallgat, mint amikor az érzelmi nevelésről szóló könyvet olvastam, amely kifejezetten foglalkozott a témával) . Arra a következtetésre jutottam, hogy néha fontosabb a tartalom figyelemmel kísérése az evolúciós fejlődésnek megfelelően (például iróniától vagy szarkazmustól mentes történetek keresése, ha nagyon kisgyerekeket céloznak) Meg kell csonkítanunk őket, mert legalább utóbbit a gyerekekkel együtt elemezhetjük, és szükség esetén megfordíthatjuk.
Befejezésül: nyilvánvaló, hogy a gyerekkönyvek fejlődtek, de nem hiszem, hogy a legjobb módszer az, ha gátoljuk gyermekeink népmesékkel való érintkezését; Ez olyan lenne, mint tagadni a történelmet, visszatérni az ékírásos íráshoz, vagy azt mondani a zene iránt rajongó fiatalnak, hogy ne hallgassa meg Wagnert, mert túl harcias.
Képek - Neil tackaberry, gminguzzi, Iu Bohigas-Salt Közkönyvtár